Még az évezred elején, de majd húsz évvel azután, hogy gyerekkoromban megálmodtam, sikerült körbeutaznom a világot. Végig is írtam az utat, és ezeket a helyszíni tudósításokat egyre többen olvasták, barátok és ismeretlenek egyaránt. Most összeállítottam belőlük egy könyvet.

A címe, Jalan Jalan, nehezen lefordítható indonéz kifejezés, körülbelül annyit tesz: „csak úgy, kifejezett úti cél nélkül mendegél". Ez a hátizsákos turisták szokásos üzemmódja az egzotikus országokban, legalábbis azoké, akik nem szervezett csoporttal utaznak, és nem rövid szabadságra érkeztek, így nem kell sietniük.

A helyiek gyakorta nem tudják mire vélni ezt a hozzáállást. Először is, ők nem sétálgatnak csak úgy, cél nélkül, másfelől nem értik, hogy ha már menni akar, akkor a fehér és ezért gazdagnak gondolt idegen miért megy gyalog. Némi kitartással azonban ki lehet vívni a jóindulatukat, és onnantól kissé idióta, de alapvetően kedves fickóként kezelik az elkövetőt.

Tovább...

ervin cikke a Kispadon, 2011. december 20. kedd